Pastorala de Paşti a PS Böcskei László

Mesaj la Învierea Domnului 2017
al PS Böcskei László,
Episcop romano-catolic de Oradea

„Sărbătorind învierea lui Cristos, te rugăm Doamne,
să ne înnoiești prin puterea Duhului tău Sfânt,ca să înviem la viața cea nouă.”
(Rugăciune de Paște)

Iubiți Frați și Surori, dragi Credincioși!

Așa cum în zorii zilei razele soarelui risipesc întunericul nopții și vestesc o nouă etapă a luminii, la fel și cuvintele din rugăciunea de Paște formulează un mesaj de speranță a ceea ce ne dorim să experimentăm, dar și să împărtășim cu semenii noștri: bucuria unei vieți noi! Mesajul înnoitor al Sfintelor Paști poartă în sine dorința transformării și concretizarea acesteia în viața omului. În limbajul cotidian această transformare o numim schimbare, care de multe ori înseamnă o motivare nouă spre un țel propus, alteori însă arată tocmai opusul, manifestându-se ca o piedică pe drumul aspirațiilor noastre de moment.

Schimbarea este un concept destul de vehiculat în timpurile noastre, chiar și în cotidianul nostru. Dorința unei schimbări adevărate a ajuns la exprimare și atunci, când nu demult, mase mari de oameni au atras atenția asupra faptului, că modul actual de organizare al vieții sociale nu oferă posibilități egale și juste fiecărui membru al societății. Putem vorbi chiar despre o confruntare, atunci când în abordarea noțiunii de schimbare, s-au întâlnit păreri care au apreciat în mod diferit dorința și dreptul fundamental al fiecărui individ, din care am putut înțelege, că realitățile vieții pot deveni în favoarea individului sau al comunității numai în urma unei abordări responsabile, ca fundament al unor decizii la fel de responsabile față de individ și comunitate.

Dar putem să ne gândim și la experiențe pozitive, atunci când deciziile luate cu responsabilitate aduc echilibru în viața omului. Dacă refuzăm sau evităm asumarea responsabilității proprii, ne expunem unor situații greu de controlat din punct de vedere al relațiilor și al echilibrului întregii comunități. Este greșită deci mentalitatea conform căreia, schimbarea se realizează independent de acțiunile mele! Dimpotrivă, eu trebuie să fiu inițiatorul și promotorul schimbării, al transformării! Doar atunci se va realiza adevărata schimbare și înnoire în viața mea, în familia mea, în mediul meu de viață, când încep schimbarea și transformarea cu mine însumi.

În sensul celor aici enunțate, înnoirea pascală oferă omului de astăzi o oportunitate care poate să surprindă și la baza căreia nu se află omul și calitățile sale, ci în mod evident providența și călăuzirea în iubire a lui Dumnezeu. De aceea, este important ca cei care sărbătoresc Sfintele Paști, să o facă cu inima deschisă, astfel încât sărbătoarea lor să fie o expresie a dorinței de înnoire și transformare.

„În prima zi a săptămânii, dis-de-dimineață, pe când mai era încă întuneric, Maria Magdalena a venit la mormânt și a văzut că piatra fusese luată de la mormânt. (In 20, 1) Observăm la Maria Magdalena comportamentul obișnuit și adecvat situației date. După seara patimilor totul părea pierdut. A mai rămas un singur loc, unde se putea duce: mormântul lui Isus, unde să-și plângă necazul cu lacrimi amare. Este un mod foarte uman de raportare la astfel de situații. Și este normal să fie așa, atunci când nu încercăm să negăm situația, nu ne revoltăm, nu devenim agresivi. Chiar și în aceste confruntări dureroase, ne plângem lacrimile amare, căci acestea„spală durerea și curăță ochii!”

Drumul Mariei Magdalena către mormânt demonstrează faptul că ea recunoaște situația și își asumă o poziție corectă față de aceasta. Altfel nu ar fi putut ajunge la experimentarea unei noii situații! – Adesea renunțăm ușor la luptă, ne pierdem curajul, considerând chiar nutilă căutarea drumului către Dumnezeu în mijlocul evenimentelor cotidiene. Însă drumurile noastre printre morminte nu sunt inutile, deoarece doar când ni le asumăm în mod conștient, atunci putem să întâlnim adevăratul sens și adevărata bucurie a vieții. De aceea, trebuie să fim statornici mai ales atunci, când simțim că mai degrabă ne-am prăbuși. Trebuie să continuăm căutarea și atunci, când pare inutil. În ciuda mormintelor care ne înconjoară, trebuie să ne rezervăm posibilitatea întâlnirii cu Dumnezu

„A văzut că piatra fusese luată de la mormânt. Atunci, a alergat și a venit la Simon Petru și la celălalt discipol, pe care îl iubea Isus, și le-a spus: L-au luat pe Domnul din mormânt și nu știm unde l-au pus. (In 20, 1-2)Este oare teamă, sau frică în ceea ce vedem la Maria Magdalena în aceast moment?! La prima vedere poate că da, în realitate însă nu. Maria Magdalena vorbește despre Domnul ca despre o persoană vie. Deși nu a ajuns încă la deplina descoperire a adevărului, nu vorbește despre Isus ca și despre un mort, experiența neașteptată însă deschide în viața ei posibilitatea adevăratei schimbări. Maria Magdalena reprezintă tipul de om, care deși nu poate încă vedea în întregime acțiunea lui Dumnezeu, are deja experiența cu Isus, care i-a deschis drumul spre Dumnezeu cel viu și adevărat. Aici începe transformarea, marea schimbare în viața ei.

Experimentarea miracolului pascal înseamnă un punct de răscruce și în viața noastră de credință. Este de ajuns să-i oferim lui Dumnezeu posibilitatea să ne atingă cu harul său. Numai din puterea acestei atingeri poate porni și în noi înnoirea. Trebuie să ajungem la reevaluarea poziției noastre, la recunoașterea trăsăturilor divine în noi înșine, pentru a nu impune limite inițiativelor lui Dumnezeu. În mesajul pascal acest lucru înseamnă victoria vieții asupra morții: prin viața Sa a învins moartea noastră, iar prin moartea Sa noi toți am ajuns la viața cea nouă! Este un mister care aparține voinței lui Dumnezeu, care în realitate trebuie să ne determine să spunem DA vieții și NU morții în noi și în jurul nostru.

Doresc tuturor fraților mei creștini, ca dorința înnoirii să trezească în noi multe gânduri bune, și să ne conducă la acele decizii, în urma cărora se va înnoi viața noastră personală, dar și lumea din jurul nostru. Bucuria Sfintelor Paști să ne lumineze zilele și pacea lui Cristos cel înviat să ne îmbogățească viața!

Oradea, Sărbătoarea Învierii Domnului 2017.

† Ladislau m.p.
episcop diecezan


„Krisztus feltámadását ünnepelve kérünk Istenünk,
teremts újjá minket Szentlelked erejével, hogy új életre támadjunk.”
(Húsvéti könyörgés)

Kedves Ünneplő Testvéreim!

Amint az éjszaka sötétségét megtörő hajnali napsugár a világosság új szakaszát, az új nappalt hirdeti meg a mi életünkben, a húsvéti könyörgés szavai is reményt hordozó üzenetben fogalmazzák meg azt, amit vágyainkban hordozunk, és amit a megújult élet feletti örömként akarunk megtapasztalni és egymással megosztani. Olyan üzenet ez, amely igaz történésekről szól, melyekben a keresés, a találkozás, az elindulás és a megtalálás életet meghatározó tapasztalattá válnak azok számára, akik fogékonyak tudnak lenni Isten terveivel szemben.

A húsvéti megújulás üzenetét az alakulás vágya és annak megvalósulása járja át. Életünk gyakorlati színterén ezt az alakulást változásnak szoktuk nevezni, amely nagyon sokszor életünk mozgatója, máskor pedig ellenkezőleg, az igazi kibontakozás fékezője, akadályozója is lehet. Az elmúlt időben sokat hallottunk és beszéltünk a változásról. Egy igazi változás utáni vágy jutott kifejezésre akkor, amikor emberek tömegei arra figyelmeztettek, hogy társadalmi életünk jelenlegi folyamatai nem vezetnek mindenki számára biztos kibontakozás felé. Akár konfrontációról is beszélhettünk akkor, amikor a változásról alkotott fogalmak egyeztetésében olyan vélemények találkoztak, amelyek más-más formában értelmezték és értékelték ezt az alapvető igényt és jogot, mely szerint életünk alakítása csakis a felelősséggel vállalt döntések eredményeként lehet az egyén és a közösség javára.

Vannak olyan jelenségek is, – nap-mint-nap találkozunk ilyenekkel – amikor az egyéni felelősség vállalása kiegyensúlyozottá teszi az ember életét, ha pedig ezt a felelőségvállalást elutasítjuk, akkor ellehetetlenítjük élethelyzetünket, kapcsolatainkat és az egész közösség egyensúlyát. Mert nem gondolhatom azt, hogy a változás tőlem függetlenül valósul meg! Én magam kell legyek a változás, az alakulás elindítója! Csak akkor lesz igazi változás és megújulás az életemben, családomban, környezetemben, amikor magamnál kezdem a változást és az alakulást.

Mindezek nyomán, a húsvéti megújulás üzenete egy olyan lehetőséggel lepi meg a mai embert, amelynek alapjánál nem az ember és az ő okoskodása, hanem egyértelműen Isten szerető gondoskodása és vezetése található. Ezért olyan fontos, hogy akik húsvétot ünnepelnek, nyitott és befogadó emberként tegyék azt olyan formában, hogy ünneplésükben is a megújulás és az alakulás vágya kerüljön kifejezésre.

„A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.”(Jn 20, 1) – Az ilyenkor szokásos és a helyzethez illő magatartást látjuk Mária Magdolnánál. A fájdalmas eset után majdnem minden elveszettnek tűnt. Csak egyetlen hely maradt, ahová még menni lehetett: Jézus sírja. Mennyire emberi módja ez annak, ahogyan viszonyulhatunk egy ilyen helyzethez a mindennapi életben. Mennyire sokat jelenthet akkor, ha ezt nem akarjuk másként tenni, mint ahogyan az természetes: nem menekülünk, nem lázadozunk, és nem erőszakoskodunk, hanem a legkeservesebb megpróbáltatás idején is beleéljük magunkat a helyzetbe, és ha mást nem tehetünk, akkor a szomorúság és a fájdalom könnyeit ontjuk, mert ezek „lemossák a fájdalmat és tisztítják a szemet.”

Mária Magdolna útja a sírhoz a helyzet felismerését és az ebből fakadó helytállást mutatja. E nélkül nem jutott volna a húsvéti újdonság megtapasztalásához. Sokszor történik meg az, hogy könnyen feladjuk a küzdelmet, elbátortalanodunk és feleslegesnek, hiábavalónak tartjuk életünk történéseiben keresni az Isten felé vezető utat. Sírjaink felé vagy azok között is útjaink nem hiábavalóak, mert ezek felvállalásával találkozhatunk az igaz élet értelmével és annak örömeivel. Ezért helyt kell állni akkor is, amikor inkább összeroskadnánk. Keresnünk kell akkor is, amikor értelmetlennek tűnik. Nem szabad feladnunk soha azt, hogy sírjaink ellenére is lehetőséget engedjünk magunknak az Istennel való találkozásra.

„Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézust szeretett, és hírül adta nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!”(Jn 20, 1-2) Ijedtség, félelem az, amit Mária Magdolnánál látunk ebben a jelenetben?! Első látásra talán igen, de valójában mégsem az. Mert Mária Magdolna úgy beszél az Úrról, mint egy élő Valóságról. A megérintett embert képviseli, aki még nem láthatja mindenben át Isten működését, de tapasztalatai vannak arról a Jézusról, aki az élő Istenről tanított. Ezt az élő Istent hordozta lelkében és így bontakozott ki az a tapasztalat, amely alkalmassá tette őt és a többieket is a nagyobb titkok befogadására. Itt kezdődik az átalakulás, a nagy változás az ő életükben. Elindult Mária Magdolna elvinni a hírt Péternek és Jánosnak és ezzel egyidőben már tanúja és hirdetője lesz a rendkívüli történésnek.

A húsvéti csoda megtapasztalása fordulatot jelent a hívő ember életében. Elegendő ehhez lehetőséget nyújtani Istennek arra, hogy megérintsen bennünket az Ő kegyelmével. Csak ennek erejéből indulhat meg bennünk is a megújulás folyamata. Helyzetünk átértékeléséhez, a bennünk lévő isteni vonások felismeréséhez kell eljutnunk, hogy ne szorítsuk korlátok közé Isten kezdeményező akaratát. Ezt jelenti a húsvéti üzenetben az élet győzelme a halál felett: az Ő élete legyőzte a mi halálunkat, és az Ő halálában mi valamennyien új életre kelhetünk. Isten akaratához tartozó titok ez, mely a valóságban úgy kell megragadjon bennünket, hogy igent tudjunk mondani az életre, és nemet a halálra, az ő sötét uralmára életünkben és a világban.

Kedves Ünneplő Testvéreim! A húsvéti megújulás üzenetéből eredő változást ebben az esztendőben egy olyan példával is alá tudjuk támasztani, amely bennünket a legszemélyesebb módon is megérint és megszólít. Szent László királyunk szentté avatásának 825. évfordulója úgy állítja elénk őt, a nagy királyt, mint aki nem csak bátor kiállásával emelkedett ki a többiek közül, hanem Istent kereső életével is. A küzdelmek és a harcok közepette ő szilárd alapot akart biztosítani népének, hogy a fejlődés megmaradást és kibontakozást jelentsen számára. Igazi győzelme abban van, hogy sok megkövesedett lélek sziklájából tud még ma is üdvösséget és életet jelentő forrást fakasztani. Nagy felelősség számunkra, hogy a jó források őrzői és tisztogatói lehetünk a mai világban. Ez az a feladat, amely bennünket is a megújuláshoz vezet: felvállalni ezeket a forrásokat, hogy azok az életet táplálják a jövőben is.

Kívánom minden kedves ünneplő keresztény testvéreimnek, hogy a megújulás vágya ébresszen bennünk sok jó gondolatot és vezessen olyan elhatározásokhoz, amelyeknek útján megújul saját életünk és körülöttünk a világ. A húsvéti öröm ragyogja be napjainkat és a feltámadt Krisztus békéje tegye gazdaggá együttlétünket!

Nagyvárad, 2017. Húsvétján

† László s.k.
megyés püspök

Autor: PS Laszlo Bocskei
Publicarea în original: 10.04.2017
Publicarea pe acest sit: 10.04.2017
Etichete: , ,

Lasă un răspuns